Ehelyett az történt, hogy itt ragadtam, a szokásosnál is többet futottam, és valamikor a múlthéten bele kellett törődnöm, hogy szegény korallszínű cipőm (nem igazán a stílusom a rózsaszín, de sajnos tökéletes volt a nyomi lábamra) nem biztonságos többé, teljesen szétfutottam, nincs mit tenni iszonyú sok pénzért kell vennem itt egy újat.
Nagyjából tudom, hogy milyen cipő kell: eléggé pronál a lábfejem, sarokra érkezem és többnyire kemény talajon, viszonylag hosszú távokat futok, de azért azt gondoltam, hogy ha életem legdrágább futócipőjét tervezem megvenni, akkor akár komolyan is vehetem ezt, és engedem, hogy a szakértők segítsenek.
Három bolt jöhetett szóba a városban, végül kiválasztottam az egyiket és kedden délután elsétáltam oda. Délután kettő óra múlt valamivel, fél hatig vannak nyitva. De sajnos két eladó van csak és két (kettő) vevő már volt a boltban. Iszonyú kedvesen legalább háromszor elmondták, hogy sajnos nagy elfoglaltak - amint látom -, és ha teljes figyelmet szeretnék, akkor foglaljak időpontot online. (Majd további öt percig kedvesen magyarázták, hogy hogy kell - csak holland nyelvű az oldaluk, de végülis szótár nélkül megoldottam.)
Így ma nyitásra érkeztem, és valaki gyorsan még vett előttem egy kompressziós zoknit, de utána tényleg háromnegyed órán keresztül csak rám figyelt a bácsi (akinek egy csomó rajtszáma, futóérme és a bostoni maratonról származó futópólója a dekoráció része, így a nevét is megtanultam a végére).
Valójában az első cipő, amit levett a polcról (a futócipő anamnézisem és futási szokásaim kikérdezését követően) tökéletesen passzolt. De előtte már teljesen ráparáztam, hogy nem fog ez összejönni, mert meghallgattam a lockdown miatti futócipőgyártás leállásának és európai készlethiány kétségbeejtő történetét.
Még negyedórát eltöltöttünk a járásom és a levideózott és kikockázott futásom analízisével (elég bizarr dolog a saját futómozdulataimat képkockánként látni, szinte láttam a sarok-boka- térd-csípő- tengely vázát, a bezárt szögeket, és a megfelelő alátámasztás helyét), megtudtam egy csomó dolgot más modellek és gyártók szempontjairól és a helytelen cipőválasztás káros következményeiről, kaptam pár tippet, hogy hogyan tudom beilleszteni az intervallum edzéseket a tréningembe, hogy mikor dől majd el, hogy 2020-ban biztosan nem lesz már maraton Amszterdamban, hogy lényegében csak akkor tudom az emelkedős edzéseket is gyakorolni, ha a dűnékhez megyek futni, hogy mi az ideális félmaraton részidő a maraton teljes teljesítési idejéhez képest, hogy hogyan tudom a sarokra érkezést a középpont felé mozdítani (ami a kívánt és optimális talajérintés, minden valamirevaló hosszútávfutó így fut) és hogy miért három-négy napos program egy külföldi futóversenyen elindulni.
Nem tudom, hogy marketingfogás volt-e - mindenesetre nagyon hitelesen adta elő a bácsi -, hogy az utolsó darabot adja oda (az amúgy nagyon népszerű/ tökéltesen átlagos) méretemből, és hogy most a hozzám hajonló lábú embereknek valamit ki kell találni, mert augusztus-szeptemberig nem érkeznek meg az új modellek és teljesen kifogytak az előző szezonról a készletek.
Mindent összevetve tökéletesen elégedetten távoztam életem legdrágább, egyébként nem különösebben extra, fekete futócipőjével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése