Keep kalm and don't listen to me. [or read just the first part]

Ahogy a holland kutatólánynak meséltem kicsit a magyar helyzetről, őszinte értetlenséggel tette fel a kérdést, hogy dehát miért lenne érdekében bármilyen vezetőnek nem transzparens módon kommunikálni, különösen krízishelyzetben, majd kicsit később számos helyzetet idézett fel és osztott meg, ahol a különböző szupervízorai és felettesei partnernek (és felnőttnek) kezelik és kínálják fel számára a döntés lehetőségét, adják kezébe a felelősséget, ahol aztán könnyen is dönt felelősségtlejesen és felnőtt módon. 

Szeretem hallgatni ezeket a történeteket, mert validálják azt, amit tapasztalok a saját bőrömön is, csak éppen mindig van egy kis kétely, hogy ez csak azért van, mert vendég vagyok, vagy én idealizálom túl, és valójában nincs is ez jelen a mindennapokban. Olyan ez, mint egy hat hónapon át tartó limitált szülői újragondoskodás, ami éppen a felnőtté válás nyomorult időszakának sebeit gyógyítja állhatatosan, ellentmondást nem tűrő módon. 

Végül kiegyeztünk abban, hogy a nyugateurópai tapasztalatok, csereprogramok, közös projektek segítenek, haza lehet ezt vinni, van remény. 

...

Eddig nem volt kedvem elolvasni a bécsi tüdőtranszplantációs cikket, de végülis csak átpörgettem, és csak annyi jutott eszembe, hogy milyen gyönyörűen összeszedte a transzplantáció és a kilökődés patofiziológiájának metaforáját. 

A transzplantációhoz, a szerv megfelelő működéséhez ép befogadó szervezet, ép immunrendszer szükséges, ami képes tolerálni a szupressziót és befogadni egy beteg, rosszul működő, halott szerv helyett egy egészségeset, akkor is, ha az kívülről jön (ha úgy tetszik, idegen). 

[Indokolatlanul drámai hasonlattal élve: Magyarország egy betegségbelátás nélküli, veselégtelen páciens, akinek nem tűnik fel, hogy évek óta művesekelzelésekre hordják, természetesen nem tartja a diétáját, és hiába riasztanák, hogy van donor, mert pont leszarná, vagy esetleg beszólna valami otrombaságot a gyászoló hozzátartozóknak, és amikor már tényleg válságos a helyzet, akkor is inkább kilöki magából azt pici részt, ami megmenthetné az egész nyomorúságos életét.]