Time is a whimsical witch

Fél hét helyett 7:56-kor ébredtem valami reguláris rémálomból. Egyetlen porcikám sem kívánta a felkelést. Percekig értetlenül bámultam az ágyam széléről az értelmezhetetlen színes posztiteket a falon, majd kivonszoltam magam a konyhába, hogy legyen esélyem összekaparni magam a 8:45-kor kezdődő journal clubra*. Elkezdtem forralni vizet a kávéhoz és a zabpelyhemhez, és rettenetesen meglepett, hogy hirtelen 8:42 lett.

Ezután furcsa módon újra indokolatlanul lassan kezdett vánszorogni az idő, de szerintem több perc eltelt, mire rájöttem, hogy megállt az óra a konyhafalon.

...

Úgy volt, hogy ma este meglátogatok egy magyar pszichológuslányt NIjmegenben, mert nemsokára hazautazik, de olyan rossz lett az idő, hogy elhalasztottuk vasárnapra. Még délután négykor is vacilláltam, hogy akkor most vegyek-e maszkot és vonatjegyet.
Nemsokkal később kaptam egy zoom-meghívót, hogy holnap délelőtt akkor előadást** tartok - hála istennek, ezek szerint nem egy full idegen háztartásból -, amire semmilyen szinten nem emlékeztem. Már majdnem megírtam a reklamáló levelet, hogy eztmégishogy, de persze megtaláltam az postafiókomban az órarendet, (amiről nyilván azt gondoltam, hogy ebben a félévben rám nem vonatkozik), de a tiltakozó válaszlevelet sajnos nem (mert gondolom nem írtam meg).

 

Azt hiszem, a legbölcsebb, amit ma magamért tehetek, hogy nem nézek több Ubrella Academy epizódot. 

  

 
* ahol amúgy egy nagyon izgi psilocybines (pszichoaktív alkaloid, Psilocybegombákról lehet ismerős) cikket mutatott be valaki, mert itt így is gyógyítják a depressziót (tök izgi amúgy) 

 ** a pszichózis terápiájáról, nyilván