Kivételesen nem olvastam a híreket,
mert már azon is teljesen elszomorodtam, hogy a persze azok a nemzetközi kutatások, amiben nagy emberek vesznek részt sokkal fontosabbak,és nyilván jobb marketingjük van mint, amit én egymagamban tudok csinálni és hirtelen nagyon fontos lett, hogy sok magyar kitöltője legyen kérdőíveknek, és így valahogy kimaradt az is, hogy ma megint fontos nemzeti ünnep van (épp 75 éve ezen a napon fejeződött be Hollandia felszabadítása a német megszállás alól), amit végül onnan tudtam meg, hogy a főnököm 10 perccel az ütemezett Zoom meetingünk előtt szólt, hogy akkor mégse most beszéljünk.
Kicsit amúgy ís csökkent a motivációm, mert
rajtunk kívülálló okból megint elakadt az elemzés, és bár nyilván tanulhatnék még millió dolgot a témában, de valahogy most már szeretném ezt fókuszáltabban csinálni. Ezért inkább nem csinálom sehogy. (Facepalm)
Ennek persze totálisan ellentmond, hogy a másik
két futó projekthez éppen
mindent átfogó elméletet dolgozok ki, ami az idő legnagyobb részében izgalmas cikkek felett álmodozást jelent, kisebb részében változatos alakú postitek falra ragasztását, legkevésbé sem fókuszált munkát.
Onnan tudom, hogy valami nincs rendben, hogy miután szigorúan felhívtam a saját figyelmemet az előző blogposzttal a sorozatnézési szokásaim felett gyakorolt túl gyenge kontrollra, tegnap este Molly Bloom bejegyzsét olvasva azonnal - t.i. együltő helyemben - megnéztem az Unortodox trailerét, majd az egész sorozatot és még a Westwolrd záróepizódját is.
Pedig az idő szép, süt a nap, az ég kék, minden más zöld, minden fasza.
*sending virtual hug*
VálaszTörlésMinden más zöld 💚🌼
Tök nehéz akkor fókuszálni, ha amúgy minden marhára szét van esve, és látszólag még egzakt/látható/kellően közeli, fenyegető határidők sincsenek. 💁🏼♀️ Vagyis pont annyira nincsenek közel, hogy teljes erőbedobással le kelljen nyomni, de eléggé távol sincs, hogy ne kezdj nagyon parázni [tökre nem tapasztalat]...
És amikor korlátozottak a szociális interakciós lehetőségek, akkor fokozottan felértékelődik minden más történet-/gondolat-/információszerzési lehetőség, mint a sorozatok. [ez meg tökre megnyugtató. ja nem. szóval azért óvatosan, ne kezdd el keverni a virtuális tereket :)) ]
💚 Köszönöm!
TörlésÓ, bocsánat🙄
VálaszTörlés:D :D
TörlésEgyébként tetszett?
TörlésIgen, a Williamsburgi részek kifejezetten, a kitalált történet rész kevésbé, de annyira erős volt a másik szál, hogy nem tudta elrontani.
TörlésIgen, a Berlin az mas szint, de azért nekem az is jó volt, különösen szegény férj szerencsétlenkedése. De érdekes, mert a nő vegül tenyleg Berlinbe került, remélem erről is lesz szó a könyvben, hogy hogyan és miért (jó, az interjúban mondta, hogy a gyökereit kutatva, na de akkor is).
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésBocs, azért töröltem, mert nagyon spoileres lett, de anélkül meg nem tudom jól megfogalmazni :) és hátha vki még csak ezután nézi.
TörlésHáhá, így csak én látom.
TörlésTökre egyetértek.
Amúgy olyan érdekesek ezek közösségek, szabályok, amik valójában senkinek sem jók, mégis megtartják őket. Annak ellenére, hogy extrém erőfeszítést kell tenni, hogy valaki ne lássa - mondjuk New Yorkban - a világ többi részét. Mennyi szorongás és félelem lehet ezekben az emberekben.
O hát most úgy lesz, hogy lesz egy szigorlatom 19-en meg egy másik 25-én, az egyik egyharmad reszehez ráadásul az elso feleves rutintalansagommal olyan kaotikus jegyzeteket sikerult keszitenem, h nekiestem ujra az egyik konyv (ujra)kijegyzetelésének, es siman voltak olyan idoszakok, hogy ket nap viszonylag hatekony volt, aztan ket nap kuka.... most (kb szombattol) tartok ott egy penteki hatalmas ketsegbeesest kovetoen, hogy tenyleg ott tudok lenni egesz nap fizikailag meg szellemileg is a jegyzeteim felett. Na igen, a hataridok csodat tudnak tenni :D
VálaszTörlésA szocialis (vagy igazabol barmilyen) ingerekhez meg csak annyit, hogy tokre eszrevettem magamon, h amit maskor fel sem vennek, most tokre elszomorit, vagy teljesen stresszes leszek tole....erdekes tapasztalatok ezek...
Hát igen, érdekes. Amúgy az is, hogy most mennyi mindent tudunk a karantén számlájára írni, ami amúgy tökéletesen a sajátunk és egyénként is úgy érzenénk, csak valahogy most kontrasztosabb. (Legalábbis én így érzem)
Törlés