Baby steps

A mai nap híre, hogy lett biciklim, de erről majd később, amikor már nem árnyékolja be a mentális reprezentációját az átvételi pontig gyalog, majd hazáig biciklin megtett út, amikor fájdalmasan bőrigáztam, az első kanyarban beleestem egy pocsolyába és annyira lefagyott a kezem, hogy megérkezve alig bírtam elővenni a zsebemből a kulcsot.

...

Másfél hétnyi teljes nyitottság és ámulat után tegnap végre elkezdett körvonalazódni, hogy mi is lehet egészen pontosan ennek a fél évnek a kimenetele, azaz végre találkoztam azzal a (nagy vizsgálaton belüli kevésbé nagy vizsgálat egy részét képező kicsi vizsgálaton belül körülhatárolt, konkrétan leírt rész) projekttel*, amibe be tudok kapcsolódni.
Ez újabb lendületet adott - az amúgy általában alapból sem elhanyagolható mértékű - lelkesedésemnek, és nagyon kitartóan küzdök az összes problémával, ami a velem született programozási analfabetizmusomból ered. De! Már nagyon sokat megoldottam, és csak egyszer kértem majdnem segítséget embertől.



* egy ideje minden nap úgy nyitom meg a bloggert, hogy ma mesélek a kutatásról, csak egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez rajtam kívül másnak is érdekes