Connection lost - connection restored

Apróbb kellemetlenségek kezdenek felszínre bukkanni az első hónap elteltével, mint például, hogy évek óta azt a szuperkényelmes szolgáltatást vettem igénybe, hogy postán küldik ki a havi kontaktlencsémet. Pont úgy alakult, hogy mielőtt elköltöztem volna megérkezett a következő, így egy hónapnyi tartalékkal indultam el, és bár gondolkodtam, hogy mondjam le az egészet és vegyek hat havi adagot, dehát úgy volt, hogy nagyjából havi rendszerességgel vagy én utazom haza, vagy V látogat meg. Hát ez most akkor így nem jött össze.

Nagyobb bajom ne legyen. A szemüveget utálom menő.  

Viszont. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy véletlenül totálisan felkészültem erre a szituációra, és pár héttel megelőztem a teljes magyar magánegszségügyet az online konzultáció és terápia bevezetésével (tudomtudom, rengetegen csinálták rajtam kívül korábban is), és azok a pácienseim is sikeresen átálltak mostanra, akik amúgy soha senkivel nem videocheteltek eddig, és akaratomon kívül megkönnyítettem számukra az alkalmazkodást (legalábbis ebből az aspektusból) a kritikus helyzetben. 

Amúgy is arról szólt, és fog szólni a mostani időszak, hogy virtuális számítógépek virtuális platformjain dolgozzak, eleve egy nemzetközi együttműködésben, ahol az adatgyűjtés alapesetben is potenciálisan több ezer kilométerre történik fizikailag attól a helytől, ahol a feldolgozás és elemzés zajlik, tulajdonképpen csak hab a tortán, hogy most az élet egyéb területeire is ki kell terjeszteni ezt. 

Az elmúlt héten Skype-oltam pár paciensemmel, ill az egyiküknek nincs Skypeja így a fb Messenger videochatjét használtuk. WhatsAppon videocheteltem a főnökömmel, volt egy Skype konferenciahívás az otthoni kutatócsoporttal*, V-vel a Google hangouts appját használjuk, tegnap a pszichoterápiás team szupervíziója ** Zoom platformon történt és az önismereti terápiám Skype-on folytatódik. (FaceTimeom nincs, ugye)

Már ezen a ponton úgy éreztem, hogy wow, mennyi idő kellett volna békeidőben, hogy ez így mind megtörténjen. De ma kiderült, hogy csekket is lehet QR kóddal befizetni SimplePay appal - vagy bankkártyával is, de az előbbi még egyszerűbb -, szóval mi történhet? 

Közben európa szerte egyre többen kezdtek újra blogot írni, így rendkívül szórakoztató módon tájékozódhatunk a helyi járványügyi sajátosságokról és az egyes országok uralkodóinak jófejségéről.  Tiszta jó.  

A szüleimért bevallom, kicsit aggódtam. Az anyukám tanár, de idén lesz hatvannégy éves - és amúgy is az egyik legrugalmatlanabb ember, akit ismerek -, nem gondoltam, hogy simán veszi majd a digitális akadályokat. Erre ma írt egy e-mailt, hogy kiköltöztek a nyaralóba, beszerzett mobilnetet és onnan dolgozik. 

Az elmúlt években próbáltam őket meggyőzni, hogy nem adaptív évekre elegendő lisztet, cukrot, savanyúságot, befőttet, lekvárt, tüzifát, WC-papírt (!), tésztát, olajat, kukoricakonzervet és mindenféle fagyasztott gyümölcsöt és zöldséget felhalmozni (aminek a nagyrészét maguknak termelik, a világtól izolálva), mert minderre ma már nincs szükség. 

Nos, erre az életre ezt a vitát, azt hiszem, elvesztettem.  

* már majdnem azt hittem, hogy kimaradok. 

** már majdnem elfogadtam, hogy kimaradok

(tudom, kicsit overkill volt egy pandémia szintű vírusjárványt küldeni a világra, hogy ne érezzem magam kirekesztve. Sry.)