Languages

Óhatatlanul megtörtént, amitől kicsit tartottam, amikor elkezdtem írni ezt a blogot: hogy egy ponton majd magamról lesz kedvem írni.

A home office legnagyobb kihívása, hogy ne folyjanak egybe a nappalok és az éjszakák, a hétköznapok és a hétvége napjai - nyilván, mert ez karantén nélkül is komoly problémákat okozott évek óta -, ami ellen azzal próbálok védekezni, hogy minden hétköznap reggel ébresztőre kelek, megreggelizek és elkészítem a napirendemet. Ezt később többnyire nem tartom be, de ahogy iterálódnak a napok és korrigálom a hibáimat, egyre realisztikusabb elvárásokat tudok magammal szemben támasztani, amit fejlődésnek élek meg. (Jó, igazából rettenetes csalódás, hogy nem vagyok superhero, és valójában az eredeti terveimhez képest negyedannyi feladatot tudok értelmesen megcsinálni. De ezt most hagyjuk is.)

[Ennyit az önfeltárásról.]

Az egyetlen tevékenység, ami stabilan megtapadt a napirendben, az a holland online kurzus*.
A másik, nem ennyire körülhatárolt és stabil, viszont kicsit kapcsolódó terület: a valamilyen programnyelvet oktató kurzusok sorozata.

Azon gondolkodtam, hogy hogy lehetséges, hogy én ezt a holland kurzust szeretem, miközben a nyelvtanulás a rettenetes élmények (ti. nem értem, nem értenek, megszégyenülök, kimaradok valamiből, mindenki más ért valamit, csak én nem stb.) kategóriájába tartozik**.

Amikor valaki programozni tanul - azaz, megtanul használni egy programnyelvet - a számítógéppel kommunikál, és minden egyes leírt kódsor (vagy szakasz) futtatása után direkt visszajelzést kap arról, hogy értehtő volt-e, amit bepötyögött. A visszajelzés kötelező, és szigorú szabályai vannak, amit el is lehet olvasni. A beírt üzenetnek is egyértelműnek kell lennie, sőt, nemcsak egyértelműnek, hanem tökéletesen precíznek, minden vessző, szóköz, karakter és sorrend számít. Ha hibázunk azonnal megmondják, sokszor azt is, hogy mi volt a hiba, felhasználóbarátabb programnyelvek megoldási, korrigálási javaslattal is előállnak. A különböző programnyelvek szintaktikája valamennyire különbözik, de mindegyik jól dokumentált és ellenőrizhető. Ugyan néha úgy érzi az ember, hogy nagyon lassan tanul és fejlődik, de biztos lehet benne, hogy a precíz szóhasználatot gyakorolta be. Ráadásul a visszajelzés érzelemmentes, azaz ugyan nem jár érte dícséret (bár elég jutalmazó tud lenni, ha egy kódsor lefut, és azt az eredményt adja, amit szerettünk volna), de kritika sem: mindenkire univerzálisan érvényes hibaüzenetek léteznek, a program nem ítélkezik felettünk. A nyelvtani, szemantikai szabályok egyértelműek, ritkák a kivételek, és jól definiáltak. Viszint teljes mértékben hiányzik a pragmatika, nem kell figyelembe venni a viszonyunkat a programmal, a számítógéppel. Biztosak lehetünk benne, hogy a gépünk nem akar tőlünk semmit, nem szeret minket, és akkor sem fog ránk haragudni, ha ezerszer is rosszul gépeljük be a legrettegettebb parancsunkat.

Ezzel szemben az emberi nyelv tele van nem verbális jelekkel, hansúllyal, intonációval, érzelmekkel, iróniával, a kommunikációs felek közötti kapcsolattal, bonyolult és rejtett viszonyokkal, ki nem mondott szabályokkal - amiket mindenki tud, de mégsem írunk le -, eltérő, folyton változó és egyáltalán nem egyértelmű szerepekkel, határokkal és következményekkel. Ha valamit elrontunk nem is biztos, hogy rájövünk, hogy hibát követtünk el. Valamikor tényleg nem is számít, néha viszont érezzük, hogy valami nem stimmel, de azt nem feltétlenül tudjuk, hogy a szóhasználat, a fogalmazásmód, a hangnem volt-e a probléma, esetleg egyenesen a személyünkkel van valami baj. Egyáltalnán nem kötelező a visszajelzés, néha évek múlva derül ki, hogy valamit egy ponton nagyon elszúrtunk, de az is lehet, hogy soha.

Az emberi nyelvek tanulása és alkalmazása egyszerűen pszichológiailag megterhelő.

A holland tanulás most azért megy könnyen, mert lényegében egy programnyelvet tanulok. Csak akkor mehetek tovább, ha kijavítottam a hibát, pontosan megmondják, hogy mi az elvárt megoldás, előre definiált szabályok vannak, amit gondosan előkészítettek és megírtak, a bíztató pozitív visszajelzések sablonosak, és a legfőbb hajtóerő, hogy teljesítsem a következő szintet.

Fogalmam sincs, hogy megértenének-e, ha IRL meg kellene szólalnom.



* hallgatóknak egy hónap most ingyenes a home schooling jegyében a babbel-en
** annak ellenére, hogy felnőttként volt azért egy-két jófej angoltanárom