Deeper levels of knowledge

Álmomban hollandul beszéltek az emberek, de sajnos nem értettem amit mondanak.
Avagy hogy képes az agyam olyan dolgokat generálni, amiket igazából nem is tud?

Wat zou je doen als je meer vrije tijd had?*

A holland tanulmányaim elkezdtek kicsit bebonyolódni.
Amióta itt vagyok, nem hagytam ki egy napot sem, és az utolsó héten észrevettem, hogy nem fér már bele a reggeli és az első munkaóra közötti időbe, többször jóval hosszabb, mint egy óra. Igyekszem nagyon sokat ismételni, addig nem menni tovább, amíg valamit viszonylag nagy valószínűséggel nem értek rendesen, viszont nagyon érzem, hogy baj, hogy meg sem próbálom kifejezni magam. Sajnos online automatizált kurzustól nem elvárható, hogy társalogjon velem, vagy kijavítsa az írott szövegeimet, amit eléggé sajnálok.
Az itteni klinikai journal club eddig angolul volt, némi holland csevegéssel - amit én nem értek -, de most csütörtökön angol diák mellett hollandul prezentált az egyik pszichiáternő (egy nagyon friss cikket a COVID potenciális igerendszeri szövődményeiről, kórélettani részletességgel, elég hasznos volt) és mivel észrevettem, hogy már nem egy összefüggő random zajnak hallatszik a nyelv, hanem kihallok belőle szavakat. Nekem a legnagyobb problémám a nyelvekkel valami olyasmi - amia a zenei pályafutásom zátonyra futását is okozta -, hogy nem hallom ki, hol vannak a szóhatárok (énekben magyarul sem, a dalszövegeket soha nem értettem), ha fáradt vagyok vagy valami kevésbé megszokott akcentust használnak akkor még az angol szöveg esetén is előfordul, de ismert, nem beszélt idegen nyelveknél (német, svéd, holland) abszolút jellemző.
Valami mindenesetre történt a hollanddal a fejemben, mert kezdek hozzászokni a dallamához. Szombaton rájöttem, hogy ha hazamegyek, akkor beiratkozom rendes nyelvtanfolyamra, vagy keresek egy nyelvtanárt, ma este pedig V felhívta a figyelmemet, hogy nyelv szerint is lehet filmekre és sorozatokra keresni a Netflixen.
Stratégiai döntést kellett hoznom tehát: vagy angol felirattal nézem és megértem, hogy miről szól a történet, vagy átmenetileg elviselem, hogy nem értek semmit, de a természetes tempójú szöveg és felirat segít a szavak kihallásában és passzívan szépen lassan növelem a szókincsemet. Végül az utóbbi mellett döntöttem, mert a Netflix holland kínálata nem a filmművészet és a sorozatgyártás csúcsa, így nem maradok le szignifikáns művészeti alkotások értő megtekintéséről akkor sem, ha egyelőre nem sokat értek belőlük.

Ma este el is kezdtem a sort a Toon (teljesen nem érdekel, de csak 25 perc egy rész és vicces) első epizódjával, meg egy két órás kosztümös filmmel, ami egyáltalán nem volt jó, de legalább jól elfáradtam benne.

...és kibírtam egy egész hétvégét komolyabb szorongás és lelkiismeretfurdalás nélkül.


* Mit csinálnál, ha több szabadidőd lenne? 

(feltételes mód, emiatt szükséges múlt idő, melléknév fokozás, melléknév ragozás, emiatt főnév nemének ismerete, kérdőszórend, alárendelő összetett mondat. váááh.)

Two months spent, three more to go

Tegnap bejelentette a miniszterelnök, hogy a legtöbb korlátozás május 20-ig meghosszabításra kerül, szeptemberig nem lehet megtartani (tömeg)rendezvényeket, viszont általános iskoláig bezárólag újra járhatnak majd óvodába, iskolába a gyerekek.
Nyilván itt - és a többi szektorban is - vegyes a fogadtatás, érződik, hogy szépen lassan fogy az emberek türelme, felemésztődnek a mentális és anyagi tartalékok. De nagyon megnyugtató, hogy ezeket is leközlik, mindenről lehet beszélni, továbbra is le vagyok nyűgözve a transzparenciától.

Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen értelmes kommunikációs mód, ami hosszútávon elviselhető. Egyáltalán nem hiányoznak az utalgatások, a bizonytalan/ kétértelmű/ értelmetlen üzenetek miatti paranoid projekciók, a passzív agresszív megnyilvánulások, az érintett háta mögött megtárgyalt problémák, és minden egyéb antikommunikáció, amiben kénytelen voltam szocializálódni.

...

Persze kicsit meg is ijedtem, hogy lassan feléhez közeledik az itteni tartózkodásom, és hogy mindjárt vége lesz, de még sehol sem tartok. Most kezdtem csak el ráérezni a puritán szobám és a szociális ingerekben szegény fizikia környzet előnyeire, végre tudok gondolkodni, végre vannak eszközeim, amivel tudok dolgozni. Mi van, ha nem tudom az időt jól kihasználni?
Ráadásul hiába találkozom nagyon keveset emberekkel (és így nem hallom a holland szöveget állandóan), de mivel másfél hónapja minden nap fél-egy órát tanulom a nyelvet, most kezdek eljutni oda, hogy a belga ismerőseim instagram és facebook posztjait kezdem nagyjából érteni, hogy a közlekedési és reklámtábláknak a vizuális támogatáson túl is van jelentése és elkezdtem értelmes szavakat és mondatokat kihallani a hírekből. De mi van, ha egyáltalán nem lesz lehetőségem megszólalni?

Az idő múlására az is figyelmeztet, hogy szétfutottam a futócipőmet, és hogy egyre jobban frusztrál, hogy a szerény ruhatáram februárra optimailzált, és most már három hét eltelt azóta is, amikor az eredeti tervek szerint először lecseréltem volna az egészet.

Ja, meg közelről követem, ahogy a nílusi lúd fiókák hipersebesen nőnek, elképesztő.

Languages

Óhatatlanul megtörtént, amitől kicsit tartottam, amikor elkezdtem írni ezt a blogot: hogy egy ponton majd magamról lesz kedvem írni.

A home office legnagyobb kihívása, hogy ne folyjanak egybe a nappalok és az éjszakák, a hétköznapok és a hétvége napjai - nyilván, mert ez karantén nélkül is komoly problémákat okozott évek óta -, ami ellen azzal próbálok védekezni, hogy minden hétköznap reggel ébresztőre kelek, megreggelizek és elkészítem a napirendemet. Ezt később többnyire nem tartom be, de ahogy iterálódnak a napok és korrigálom a hibáimat, egyre realisztikusabb elvárásokat tudok magammal szemben támasztani, amit fejlődésnek élek meg. (Jó, igazából rettenetes csalódás, hogy nem vagyok superhero, és valójában az eredeti terveimhez képest negyedannyi feladatot tudok értelmesen megcsinálni. De ezt most hagyjuk is.)

[Ennyit az önfeltárásról.]

Az egyetlen tevékenység, ami stabilan megtapadt a napirendben, az a holland online kurzus*.
A másik, nem ennyire körülhatárolt és stabil, viszont kicsit kapcsolódó terület: a valamilyen programnyelvet oktató kurzusok sorozata.

Azon gondolkodtam, hogy hogy lehetséges, hogy én ezt a holland kurzust szeretem, miközben a nyelvtanulás a rettenetes élmények (ti. nem értem, nem értenek, megszégyenülök, kimaradok valamiből, mindenki más ért valamit, csak én nem stb.) kategóriájába tartozik**.

Amikor valaki programozni tanul - azaz, megtanul használni egy programnyelvet - a számítógéppel kommunikál, és minden egyes leírt kódsor (vagy szakasz) futtatása után direkt visszajelzést kap arról, hogy értehtő volt-e, amit bepötyögött. A visszajelzés kötelező, és szigorú szabályai vannak, amit el is lehet olvasni. A beírt üzenetnek is egyértelműnek kell lennie, sőt, nemcsak egyértelműnek, hanem tökéletesen precíznek, minden vessző, szóköz, karakter és sorrend számít. Ha hibázunk azonnal megmondják, sokszor azt is, hogy mi volt a hiba, felhasználóbarátabb programnyelvek megoldási, korrigálási javaslattal is előállnak. A különböző programnyelvek szintaktikája valamennyire különbözik, de mindegyik jól dokumentált és ellenőrizhető. Ugyan néha úgy érzi az ember, hogy nagyon lassan tanul és fejlődik, de biztos lehet benne, hogy a precíz szóhasználatot gyakorolta be. Ráadásul a visszajelzés érzelemmentes, azaz ugyan nem jár érte dícséret (bár elég jutalmazó tud lenni, ha egy kódsor lefut, és azt az eredményt adja, amit szerettünk volna), de kritika sem: mindenkire univerzálisan érvényes hibaüzenetek léteznek, a program nem ítélkezik felettünk. A nyelvtani, szemantikai szabályok egyértelműek, ritkák a kivételek, és jól definiáltak. Viszint teljes mértékben hiányzik a pragmatika, nem kell figyelembe venni a viszonyunkat a programmal, a számítógéppel. Biztosak lehetünk benne, hogy a gépünk nem akar tőlünk semmit, nem szeret minket, és akkor sem fog ránk haragudni, ha ezerszer is rosszul gépeljük be a legrettegettebb parancsunkat.

Ezzel szemben az emberi nyelv tele van nem verbális jelekkel, hansúllyal, intonációval, érzelmekkel, iróniával, a kommunikációs felek közötti kapcsolattal, bonyolult és rejtett viszonyokkal, ki nem mondott szabályokkal - amiket mindenki tud, de mégsem írunk le -, eltérő, folyton változó és egyáltalán nem egyértelmű szerepekkel, határokkal és következményekkel. Ha valamit elrontunk nem is biztos, hogy rájövünk, hogy hibát követtünk el. Valamikor tényleg nem is számít, néha viszont érezzük, hogy valami nem stimmel, de azt nem feltétlenül tudjuk, hogy a szóhasználat, a fogalmazásmód, a hangnem volt-e a probléma, esetleg egyenesen a személyünkkel van valami baj. Egyáltalnán nem kötelező a visszajelzés, néha évek múlva derül ki, hogy valamit egy ponton nagyon elszúrtunk, de az is lehet, hogy soha.

Az emberi nyelvek tanulása és alkalmazása egyszerűen pszichológiailag megterhelő.

A holland tanulás most azért megy könnyen, mert lényegében egy programnyelvet tanulok. Csak akkor mehetek tovább, ha kijavítottam a hibát, pontosan megmondják, hogy mi az elvárt megoldás, előre definiált szabályok vannak, amit gondosan előkészítettek és megírtak, a bíztató pozitív visszajelzések sablonosak, és a legfőbb hajtóerő, hogy teljesítsem a következő szintet.

Fogalmam sincs, hogy megértenének-e, ha IRL meg kellene szólalnom.



* hallgatóknak egy hónap most ingyenes a home schooling jegyében a babbel-en
** annak ellenére, hogy felnőttként volt azért egy-két jófej angoltanárom

About languages

Az elmúlt huszonnégy órát az adatelemzéshez szükséges szoftver és a tutorialok beüzemelésével töltöttem. Szóval ez egy nem hollandiaspecifikus, unalmas bejegyzés.

Az ilyesmi általában pánikba szokott kergetni, hisztérikusan verem a fejem a falba és egészen addig nem kérek segítséget, amíg az őrület határáig nem táncolok az öndestruktív folyamatban.
De úgy tűnik sokat fejlődtem mégis az elmúlt években, mert bár viszonylag hosszú időre volt szükségem, de végül egy olyan szintre el tudtam jutni, ahol már tudok haladni a specifikus készségek elsajátításával is.
Az első fontos felismerésem az volt, hogy igen, ez szokott lenni máskor is. Erről eszembe jutott, hogy lehet, hogy másnak is voltak már hasonló nehézségei, és meg is kérdezték már az internetet a problémáról. Ez az esetek igen jelentős részében így van, és meg is oldja a részproblémát. Harmadszor, elhatároztam, hogy nem fogok beleragadni a hülyeségembe (szégyellve a fogyatékosságomat), hanem szépen kérek segítsget, ha sokáig nem mennének a dolgok.

Mindent egybevéve ez egy optimális fókuszált, de explorációra és alternatív megoldásokra nyitott mentális állapotot idézett elő, és így létre tudtam hozni a virtual machine workspacet, tudom kezelni a gyakorló fájlokat, fut rajta az elemzőprogram és remélem végig bírom csinálni mihamarabb az online kurzust.

A probléma forrása, hogy Windowst használok, mint általában a földi halandók. A neuroimaginggel foglalkozókról pedig már többször kiderült, hogy nem teljesen azok.

...

Szintén kevésbé izgalmas téma (ezért ebbe a bejegyzésbe belepréselem), de úgy tűnik az angoltudásom egész jól veszi az akadályokat. [Ezen nagyon sokat aggódtam.]

Most már nagyon úgy tűnik, hogy életben maradok.