Az elmúlt huszonnégy órát az adatelemzéshez szükséges szoftver és a tutorialok beüzemelésével töltöttem. Szóval ez egy nem hollandiaspecifikus, unalmas bejegyzés.
Az ilyesmi általában pánikba szokott kergetni, hisztérikusan verem a fejem a falba és egészen addig nem kérek segítséget, amíg az őrület határáig nem táncolok az öndestruktív folyamatban.
De úgy tűnik sokat fejlődtem mégis az elmúlt években, mert bár viszonylag hosszú időre volt szükségem, de végül egy olyan szintre el tudtam jutni, ahol már tudok haladni a specifikus készségek elsajátításával is.
Az első fontos felismerésem az volt, hogy igen, ez szokott lenni máskor is. Erről eszembe jutott, hogy lehet, hogy másnak is voltak már hasonló nehézségei, és meg is kérdezték már az internetet a problémáról. Ez az esetek igen jelentős részében így van, és meg is oldja a részproblémát. Harmadszor, elhatároztam, hogy nem fogok beleragadni a hülyeségembe (szégyellve a fogyatékosságomat), hanem szépen kérek segítsget, ha sokáig nem mennének a dolgok.
Mindent egybevéve ez egy optimális fókuszált, de explorációra és alternatív megoldásokra nyitott mentális állapotot idézett elő, és így létre tudtam hozni a virtual machine workspacet, tudom kezelni a gyakorló fájlokat, fut rajta az elemzőprogram és remélem végig bírom csinálni mihamarabb az online kurzust.
A probléma forrása, hogy Windowst használok, mint általában a földi halandók. A neuroimaginggel foglalkozókról pedig már többször kiderült, hogy nem teljesen azok.
...
Szintén kevésbé izgalmas téma (ezért ebbe a bejegyzésbe belepréselem), de úgy tűnik az angoltudásom egész jól veszi az akadályokat. [Ezen nagyon sokat aggódtam.]
Most már nagyon úgy tűnik, hogy életben maradok.
Ezt nagyon-nagyon jó volt olvasni. 💚
VálaszTörlés