Moody

Azt hiszem azt a csalódást kell most valahogy feldolgoznom, hogy Hollandiában tényleg esős, szeles és hűvös az idő - mint ahogy az ember megkopott földrajztudása alapján várná is -, nem pedig forró és száraz és csodálatos, mint az előző két alkalommal, amikor az országban jártam korábban.

Kicsit olyan, mint mikor Stockholmban voltunk a húgommal márciusban, és olyan hideg volt, hogy fél óránként be kellett ülnünk kávézni valahova, meg korcsolyáztak a befagyott csatornákon. Ezt kéne várni, de valahogy mégis kicsit meglepő, hogy valóban ilyen ez.

Mindenesetre ma délelőtt itthon dolgoztam a hétfőig lezárandó otthoni projekten, majd meggyőztem magam, hogy hozzá kell edződnöm a körülményekhez. A tengerpartig azért nem merészkedtem el - nem mintha messze lenne, csak van egy szakasz, ahol soksávos utak bonyolult kereszteződésein kellene átvergődni, és ezt majd akkor próbálom meg, ha már láttam az útvonalat a buszról.

Azért egy klassz tó van a közelben - bár vízből nincs hiány, gyakorlatilag lehetetlen úgy száz métert megtenni, hogy legalább egy kisebb csatornát ne keresztezzen az ember -, odáig elfutottam, hogy szelet fotózzak.

De azért szerencsére nem minden látszik melankólikusan szürkének és tökéletesen reménytelennek.
Van, ami simán csak hátborzongató.