2020. február 18., kedd

The packing process

A vállam és a nyakam most legalább már nem csak a stressz miatt betonkemény és ad ki furcsa surrogó hangokat, ha megpróbálom ellazítani az izmamimat, hanem a néhány napja tartó folyamatos, telepakolt ikeásszatyor-cipeléstől is.

Ma van az utolsó lehetőségem, hogy az itthoni cuccok maradékát is áttranszportáljam, és valahogy minden percben felbukkan még valami, amit el szeretnék vinni/-pakolni/-tünetetni.

Liza közben az össze bőrönd összes potenciális rekeszébe, éppen kinyitott dobozba és szatyorba belemászik, de valahogy mégis érződik rajta az aggodalom. Néha egyszerűen csak beáll az ajtóba és nyávog, ha húzom a cipőmet sündörög és dörgölőzik, iszonyú aranyos.
Nagyon fog hiányozni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése