Lelkesedésem forrása, hogy ma a post-doc srác (akinek az asztalánál ülök és csak szerdánként van bent, mert különben pszichológus és terápiákat csinál), meg a PhD hallgató lány, akinek a gondjaira vagyok bízva, levittek az MR scannerhez, kicsit beszéltek a kutatásról, amihez most rakják össze a kísérleti elrendezést, és úgy általában szuper jófejek voltak. (Egy ponton az instrukciók holland fordításain kezdtek nagyon gondolkodni, akkor eljöttem)
Aztán dél körül váratlanul odalépett hozzám egy lány, akivel eddig még nem is beszéltem, és elhívott ebédelni, úgyhogy négy új emberrel is megismerkedtem.
[Amiről holnap, vagy majd később mindenképpen írok: munkamorál, kávézás, ebédelés]
Délután háromkor volt az első taktikai megbeszélésem a proffal, addig a tovább olvastam az kézikönyvet, amit az oxfordi fiú szerzett meg nekem.
Kicsit kezd már hátborzongató lenni, hogy minden témavezetőmmel iszonyú nagy szerencsém van. Most egy olyan emberrel dolgozom együtt, aki amellett hogy figyelmeztet rá, hogy tulajdonképpen én postdoc szerepben vagyok itt, a távoli céljaimat vegyem figyelembe, és a lehető legeffektívebb fél évet szeretné nekem megtervezni, de közben azt is nagyon fontosnak tartja, hogy az egész rendszer működésére legyen rálátásom, ismerjem meg a partnerintézményeket, járjak előadásokra és ne felejtsem el, hogy mennyi kulturális és szabadidős programlehetőség van most körülöttem, járjak múzeumba, dologozzak a tengerpartról és biciklizzek. Nem élhetek Hollandiában bicikli nékül. Ezért utánajárnak, hogy az intézetben korábban létező biciklikkel mi történt, és ha lehet szereznek nekem egyet.
Ezután még odaadott négy doktori értekezést, amik itt nem igénytelen copygurus fekete műbőrkötésben készülnek, hanem rendesen könyvet készítenek belőle, szuperigényes kiadványként, olyan pédányszámban, hogy tényleg osztogatni lehet az érdeklődőknek. Ezzel egyszerűen nem tudok betelni. Mindegyik egyedi, kreatívan tervezett borítóval, olyan minőségben, hogy némelyik magyar könyvkiadó simán szégyenkezve elkulloghat ezek láttán.
Mellékesen megtudtam, hogy az egyetem (aminek a könyvtárához van hozzáférésem, ugye) nyilván az összes releváns tudományos folyóiratnak előfizetője. Szóval bármit olvashatok, nem kell mindenféle kreatív megoldásokhoz folyamodni, mint otthon.
Azon már hétfőn elmerengtem kicsit, amikor a folyosói váró melletti újságospolcra kirakott legfrissebb közleményeket nézegettem, hogy milyen király az Elsevier kiadó* által publikált lapokban megjelenni, abban a városban, ahol az Elzevir család 1592-ben kezdte meg a könyvkiadást.
* valójában nem áll kapcsolatban ezzel a családdal, csak a nevüket külcsönözték 1880-ban
Marci Amszterdamban fotózott egy rakás könyvnek álcázott doktorit, ő is teljesen odavolt értük, épp most mutatta a képeket:)
VálaszTörlésEzt valahogy haza kéne vinni.
Törlés(Missziómnak tekintem, és utána fogok járni.)