(Too) long story

Még valamikor az ősszel - az egzisztenciális krízisem közepén - mondtam talán az oxfordi fiúnak, hogy az én életem valahogy úgy alakítja magát, hogy egyszerűen csak belekerülök helyezetekbe. Néha meglehetősen intuitívan és impulzívan hozok döntéseket. Visszanézve aztán ezek jelentős, és többnyire pozitív fordulatoknak bizonyulnak.

Teljes életútelemzést most nem végeznék - arra egy másik blogot tartok fenn -, mindenesetre az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy a mesterképzés utolsó két félévét összevonom és ezzel extrém módon megszívatom magam, a felszabaduló félévet pedig a legnagyobb szorongásommal* való szembenézésre használnám fel, Rotterdamban volt, június 18-án és éppen az Erasmus-hidat bámultuk a kollégámmal egy pszichoszomatikus konferencia előtti napon.

Hollandia csodálatos volt, sütött a nap, minden zöld volt és üde, bicikliztem Tükörneuronnal Amszterdamban és simán leégtem a tengerparton.

Közvetlenül ezután az univerzum furcsa humorának köszönhetően hónapokig tartó dezorganizáltság következett, minden szétesett körülöttem, de közben meg állhatatosan adtam be a kérvényeket, pályázatokat és valahogy nem volt kérdés, hogy majd minden rendben lesz.

Ugyan három éve számtalan döntésem és aktivitásom szolgálja azt a célt, hogy egyszer idegtudós váljon belőlem, de mégis szerdán fél egykor őszintén megdöbbentem, hogy én most tényleg itt ülök, ezen a megbeszélésen, nemzetközi szinten is iszonyú menő kutatásokban részt vevő emberekkel, és a felismeréssel, hogy az idegi képalkotás nem olyan dolog, amit egy kicsit csinál az ember, aztán félreteszi (mert egyszerűen túl sok energiát kell belefektetni, és tökre nem éri meg félretenni).

Ja, tényleg. Belekerülök helyzetekbe. Hát most ide sikeredett.
Ha minden döntést tudatosan, a lehetőségek és kockázatok mérlegelésével kellett volna meghoznom, akkor most otthon szomorkodnék, tömném az arcomba a csokis mazsolát és simogatnám az ölemben doromboló csuklómat karmoló Lizát, mert erről valójában (tudatosan legalábbis) álmodni sem mertem. 

....

És hogy akkor mi is van most?

Megpályáztam, és csodálatos módon meg is kaptam egy fiatal kutatóknak szóló ösztöndíjat. Eljöttem ide egy szál laptoppal - aminek amúgy külön története van -, és kaptam egy asztalt egy tizenhatfős irodában. (Az intézmények szerkezete és a munkaszervezés külön érdekes, majd arról is írok.) Fél évem van rá, hogy ebből kihozzam a lehető legtöbbet.
A szupervíziómért felelős professzor komolyan veszi a feladatát, heti rendszerességgel konzultálunk, minden személyes, technikai vagy elméleti akadályt igyekszik feltérképezni, elhárítani, és minden lehetséges információ( forrás)t igyekszik a rendelkezésre bocsátani, hogy nekem ne legyen gondom másra, mint a konkért feladatom.

És akkor mit csinálok, mi a feladatom tulajdonképpen?

Fél év alatt megérteni, hogyan működik az MRI (mágneses rezonancia képalkotás). Ez azt jelenti hogy egy nagy mágnesben fekvő vizsgálati személy agyáról készülnek felvételek úgy, hogy radiofrekvenciás stimulusokat adnak le, amivel kimozdítják a bemágneseződött kis protonokat, és ahogy visszatérnek az eredeti (mágnesezett) állapotukba energiát adnak le, ennek a rezgését detektálják, és abból, hogy ez milyen dinamikával történik egy csomó dologra lehet következtetni.

Mivel ez önmagában bonyolult, eleve ennek a megértése eltartott nekem egy ideig, pedig az egyetemen tanítottak valamit róla (bár annak már tizenöt éve, tejóég). De szerencsére van vagy 10 féle technika, amiből nyilván nem kell mindent alaposan ismernem majd, de a koncepciót azért meg kell értenem.
Mivel ezek az adatok rengeteg számból (sok-sok mátrixból) állnak, és bonyolult számításokat kell végezni velük, ezekek pedig elég nagy a számítáigénye, a szoftverek és programok egy része pusztán azért kell, hogy egyáltalán tudjam használni/ megnyitni őket. Azok az emberek, akik az ilyen dolgokhoz értenek, nem kedvelik a Windows operációs rendszert, ezért valamilyen mértékben és formában nekem kell megismerni és használni Linux vagy Unix operációs rendszert. Az ezekkel való barátkozást én eddig eléggé halogattam - bár időről időre felbukkan az életemben kihívásként.
Az első feladat egy Unix gyorstalpaló és egy Linuxot futtató virtual machine beüzemelése volt. 

Ahogy ez megvolt, akkor jöhetnek az olyan szofverek, amikkel mégis valahogy értelmezni, ábrázolni és elemezni lehet az óriási négydimenziós számmátrixokat.
Egy ilyen szoftvereket összefogó platform online kurzusát csinálom (és amihez St. Louisban lenne egy IRL tréning, amire nem megyek). Vannak még más ingyenes szabad forráskódú adatelemző szoftverek, mint pl. az R - amivel a szakdogámat is írtam, és amit nagyon-nagyon sok ember fejleszt és végtelensok csomag elérhető hozzá -, amit tök jól lehet majd használi adatelmzéshez, ha pl. egyéb adatokkal akarunk összefüggéseket nézni (és engem általában az egyéb adatok érdekelnek). Mivel van olyan online kurzus is (coursera), ami kifejezetten ennek az MRI adatok elemzésére vonatkozó részével foglalkozik, ezért ezt is megcsinálom (ez egy négy hetes coursera kurzus, az első másfél hetet már megcsináltam, ez vsz emészthető lesz).
Vagy van egy általános, de sokkal részletesebb és alaposabb online fMRI kurzus (annak is az első heti anyagát végignéztem, de háromszor kellett ismételnem a tesztet, hogy 80%-ra teljesítsem - ami a kurzus teljesítésének követelménye minden héten.) Ez kicsit nagyobb energiabefektetést igényel.

De alapvetően ezek mind egy témához, az adatok előfeldolgozásához és elemzéséhez kellenek: vannak adatok, amiket a nagy vizsgálatokban begyűjtöttek, amivel majd dogozhatok. Ezek először meg kell tisztítani - pl. kiszedni az agyat az egész regisztrátumból, korrigálni, egymáshoz illeszteni a különböző módalitásban regisztrált képeket -, majd kiválasztani azt a területet, vagy területeket összekötő pályákat, amikre különösen kíváncsiak vagyunk stb stb. 

Emellett becsatlakozom a futó kutatásokba és részt vehetek az adagyűjtésben is, vagyis amikor konkrétan csinálják a kísérleti személyek a feladatokat, és közben szkennelik az agyukat. Ehhez el kellett végeznem egy biztonsági tréninget a scanner használatához, ez ma volt. Iszonyú jó volt, egyébként.

Szóval. Mivel totálisan az alapoktól kezdtem mindent, ezért villámtempóban igyekszem megtanulni a szoftvereket, az elméletet és a gyakorlatot is hozzá, miközben nem árt annak az elméleti részterületnek az irodalmával sem megismerkednem, aminek a kérdéseit vizsgáljuk. Ez szerencsére nem áll távol tőlem, sőt és tulajdonképpen össze is fogja azokat a területeket, amik eddig érdekeltek a pszichiátria oldaláról, de erről majd később.
És szerencsére itt heti rendszerességgel van journal club a pszichiátereknek, kutatói megbeszélés a kutatóknak és mindenféle érdekes előadások bárkinek, plusz szeretnék nekem bemutatni a pszichiátriai ellátórendszert is, ezért nem nagyon tartok tőle, hogy unatkozni fogok.


(Közben tanulok hollandul is, a biztonság kedvéért.)


* ti. életben tudok-e maradni egy idegen országban néhány napnál tovább